A totyogó terrorista, avagy Toddler Terror a köbön

A mai egy rövid bejegyzés lesz, mert egyre több a teendőm itthon. Új szokásom, hogy a frissen mosott ruhákat egymás után háromszor-négyszer terítem fel a szárítóra. Kirázok egy pólót és felteszem a szárítókötélre, elfordulok a lavórhoz egy újabb ruhadarabért, de mire visszafordulok az imént kiterített felső a földön van. A ruhásszekrény fiókjaiból a fehérneműim is gyakran repkednek a szoba légterének alacsonyabb pályáján. Hasonlóképpen a konyhaszekrényben lakó fazekakat és serpenyőket is naponta többször visszapakolom a helyükre. Ugyan, a fazék és a fedele egyre többet veszít a zománcából, elmondhatjuk, hogy dobhártyám aktív és rendszeres karbantartásba lett véve. Az elmúlt hetekben nagyon érdekes jelenséget figyelhetünk meg a mi pici kis lakásunkban. Mire egy helyiségben rendet teszek a kipakolt fiókok, szekrények, leszedett könyvek és lerángatott ágyterítők és abroszok között, addig a velünk élő bájos lakberendező hölgy szigorúan az egyéni feng shui elvei alapján már át is rendezte a másik helyiséget. Az állapotok súlyosságát exponenciálisan növeli a totyogó terrorista gyorsasága, vertikális mászóképessége, furfangossága és kiváló megfigyelő érzéke. Ugyanis, pontosan tudja mi mire való, sőt ő jobban tudja mit, hogy kell csinálni. Ebből kifolyólag egy felseprés, felmosás, porszívózás egy Dada által oly nagyra tartott brazil dzsúdzsucu (jiu jitsu) küzdelemmel ér fel, amelyben csak remélhetem, hogy elvégezhetem a takarítási küldetésemet.

Csak, hogy jobban érzékeltessem hétköznapjaimat: íme, ez történt egy negyedóra alatt. Ebédet akartam készíteni, kapkodva előkészültem, miközben félszemmel mindig Madame Décorateur-t figyeltem. Hiszen, ha sír, kiabál, hangszálakat erősít, azért szaladok ki a konyhából, ha csendben van, akkor meg azért. Ez utóbbi a veszélyesebb. Szóval feltettem a pörköltet, épp fűszereztem, mikor megjelent a lábaimnál, leült és az asztal alatti krumplis-hagymás kosárral kezdett játszani. Én jóhiszeműen még meg is nyugodtam, mert hát így maradhatok a tűzhelynél. Nala baba kényelmesen lehámozta a hagymák elszáradt héját, meg is állapítottam magamban hogy, ez legalább hasznos és kimentem betenni egy mosást. A körülbelül másfél perces távollétem alatt kiszórta a konyha padlóra az elszáradt részeket és a kosár tartalmát rendkívül érdekes kislabdáknak vélve szétgurította mindenfelé. Rendben, higgadtságomat megőrizve, a konyhapult alá mászva gyorsan összeszedegettük őket a „dobjuk vissza a kosárba” játék szabályai szerint. Aztán elő a porszívóval, mert a járólapok közötti résből nem lehet jól kiseperni az elporladt hagyma maradékot. És ekkor már hallottam is az első menet kezdetét jelző gongot. Korábban félt a porszívótól, de a sok orszi-porszizást követően mégis csak megbarátkoztak egymással, „tartsd közel a barátaidat még közelebb az ellenségeidet” alapon. Mindenáron ő akarta tologatni vagy ráült és ki-bekapcsolgatta, miközben én sietősen szerettem volna összekapni a takarítás nagyját, mielőtt odaég a pörkölt. És persze, milyen egy háziasszony – ha már a kezemben volt– akkor gyorsan végig szaladtam vele a két szobán. Az egész felért egy aerobik edzéssel a földön heverő játékok szedegetése miatt. Végeztünk, gyors kézmosás, aztán futás vissza a tűzhely mellé. Amíg kezet mostam, Nala mögém osont és eltekerte az éppen 90 fokon mosó mosógép programválasztó gombját, így az egy teljesen más hőmérsékleten, más anyagra tervezett programon elölről kezdte a mosást. Kitessékeltem a hölgyet a fürdőszobából, aki kung-fu őstehetségét is megcsillogtatta és minden mozdulattal megpróbált bennem és a tükörben kárt tenni az épp ellopott felmosófával. Azt már megfigyelte, hogy először a vödörbe kell tunkolni, aztán végig húzzuk a padlón, de azt, hogy ki is kell csavarni előtte, a felett elsiklott figyelme. Mátrixos hajlongással sikerült elkerülnöm a felém lendülő felmosófát, papucsommal a pocsolyát már kevésbé. Inkább feladtam a mosógép visszaprogramozását és feltöröltem a tócsát. Ezt követően siető léptekkel haladtam vissza a konyhába, tekintettemmel a gyanús csendbe burkolódzó terroristát keresve. Rátaláltam, komoly arckifejezést vágva kreativitása mélységeit fedezte fel: egy gyorsétteremből hozott curry-mangó szósszal, – amit Dada kabátzsebében talált és ujjaival beszakított– épp a kanapét mázolta… Feladtam aznapra.

P.S. A pörkölt odaégett.