A milflőmintás blúz

Novella Örkény István Leltár c. egypercese alapján

A zivatar elvonult. A süvítő szél nem nyikorgatja az ereszről lógó réztáblát. Ez a ház eladó, hirdeti. Elment hát a mama is. A megyei vízügyi hatóság engedélyével élhetett itt, de a gátőrház már nekik sem kell, hiszen a patak kiszáradt, a halastóból mocsár lett, a gátőr felakasztotta magát.

Befejeztem a pakolást, a ház kiürítve. A sáros úton cipelem a dobozokat a kocsiig. Sietek, nem akarok itt a kelletténél többet időzni. Hanyagul csomagoltam, kilóg egy milflőmintás blúz, belekap a fuvallat és mesélni kezd. A vizes kabátom alatt kiráz a hideg. Kiáltást hallok. Ittas férfi hajol ki az ablakon, féltékenyen parancsolja be a fiatal asszonyt. A sárban mélyen ütött nyomvonal végén eldőlt kerékpár, az ajtó mellett félrerúgott szandál. A szél ismét erőre kap, szoknyaszélemet lobogtatja, és az előbbinél hangosabb, élesebb kiáltást hallok benne. A csomagtartót csapkodva próbálom sietősen lezárni a fülemben visszhangzó múltat. Még hangosabb kiáltás követi a csattanást, és egy amalgámtömés foggal együtt hullik a padlóra. Csapódik az ajtó, csukódik az ablak, új kerékpárnyomok futnak a sárban a falu kocsmája felé.

Magamra zárom az autót, mintha a visszatérő zivatartól rettegnék. Nem fog már esni, csupán három gomolyfelhő tarkítja a kék eget. Végre csönd van a kocsiban, csönd van a házban. A dombos táj és előtte a házhoz vezető jegenyesor egyre távolodik a visszapillantó tükrömben.

Kép: Fortepan / Nagy Gyula