Az afrikai műkincsek nyomában
Tegyünk egy képzeletbeli utazást! Hunyjuk be a szemünket egy pillanatra és képzeljünk el egy olyan turista utat egy szubszaharai fővárosba, amilyet Rómába, Párizsba, Londonba vagy Berlinbe szerveznénk. Mit látunk magunk előtt? Zavarba jövünk és hirtelen csak a dudaszóval átitatott forgalmi dugót, zűrzavaros piaci kavalkádot, járdamentes poros utakat, egy-két szebb épületet képzelünk el. Mert, ha Afrikára gondolunk, akkor a szavanna gazdag élővilágát, a majmoktól hangos, dús erdőket vagy a hatalmas hullámaival sziklákat csapdosó óceánt látjuk magunk előtt, nem híres épületeket vagy világhírű múzeumokat. Jóllehet, az afrikai természet páratlan, azért érdemes a több évezredes múlttal, letűnt birodalmak emlékével, egyedi törzsi kultúrával, vallási hagyományokkal is megismerkedni.
Mindezek tárgyi emlékeit az európai és az amerikai nagy városok univerzális múzeumaiban tekinthetjük meg. Egy bizonyos szemszögből nézve, ez nem is olyan rossz, hiszen jómagam is egy felejthetetlen kiállítást tekintettem meg a párizsi Musée du Quai Branly-ban, amelynek tulajdonában megközelítőleg 70 000 afrikai műkincs van. Hasonló élménnyel gazdagodtam a londoni British Museum-ban és a berlini Múzeum-szigeten is. A gyarmati múlt öröksége, azonban, kínos feszengést okoz egy idő után az érdeklődő látogatóban.
Az európai államok különböző politikai, társadalmi okokból kifolyólag egyre inkább rákényszerülnek arra, hogy szembenézzenek gyarmattartói múltjukkal és annak hatásaival. Ennek a kérdéskörnek egy piciny szelete a művészet. Művészettörténészek becslései szerint a gyarmati időkben, majd a függetlenség kikiáltását követő évtizedekben az afrikai műkincsek közel 95%-a került más kontinensre, részben az illegális műkincskereskedők és gyűjtők markába. A budapesti Néprajzi Múzeumban is közel 3000 afrikai kiállítási tárgy van a katalógusban. Az elmúlt években, azonban, előremutató bejelentéseket tettek a műkincsek visszaszolgáltatása terén. Kezdte mindezt az Aberdeeni Egyetem, mikor úgy döntött, hogy visszaadja a benini bronz szoborcsoport egyik darabját Nigériának, majd a német hatóságok is bejelentették a náluk őrzött benini bronzok visszaszállításának tervét. A közel 4000 darabból álló benini bronz csoportot a XIX. század utolsó éveiben a brit gyarmatosítók vették magukhoz a mai Benin és Nigéria területén fekvő egykori Dahomey királyság palotáiból. A bronzok az elmúlt 120 évben a világ nagy etnográfiai múzeumaiba szóródtak szét Berlintől, Párizson és Londonon át, egészen New Yorkig.
A kérdés a nemzetközi politika vissza-visszatérő elemévé vált, miután Emmanuel Macron francia államfő 2017 novemberében Burkina Faso fővárosában, Ougadougou-ban elmondott beszédében kifejezte elkötelezettségét az afrikai örökség származási helyére történő tartós vagy átmeneti visszaszállítása és kiállítása iránt. A bejelentés történelmi lépés volt, ugyanakkor megosztotta a muzeológusokat, kurátorokat, akik azzal érvelnek, hogy az univerzális múzeumok kezdettől fogva értéket tulajdonítottak e tárgyaknak és megőrizték azokat a mai napig, míg származási helyükön sosem élveztek ekkora megbecsülést. Macron elnök felkérésére, Bénédicte Savoy francia művészettörténész és Felwine Sarr szenegáli akadémikus-író részletes tanulmányt írt és ajánlásokat dolgozott ki a bizonyítottan lopott vagy fosztogatás révén elhurcolt műtárgyak visszaszolgáltatására. Ebből kiderül, hogy sokféle jogi és adminisztrációs akadály is felmerül a műtárgyak származási helyét, valamint előéletét tekintve, ugyanis a legtöbb esetében nem bizonyítható a lopás ténye, sőt sokszor a helyi vezetők ajándékozták vagy adták el azokat. Diplomáciai lehetőségeket rejt, továbbá, a visszakövetelés és a restitúció mikéntje. Fontos megjegyeznünk, hogy időközben számos határmódosítás is történt a térségben, így nehéz eldönteni pontosan ki jogosult a műkincsre. Figyelembe kellene venni azt is, hogy egy népcsoport egykori politikai, vallási hatalmi jelképének visszaadása akár propaganda vagy nemzetépítési érdekeket is szolgálhat és etnikai feszültséget kelthet egyes helyeken. Viszont az oktatás terén, valamint a kulturális örökséggel kapcsolatos nagyobb tudatosság megteremtésében kiemelt fontossággal bír a nemzeti történelem bemutatása, valamint a sokszínű társadalmi összetétel hangsúlyozása. Szempont a turisztikai vonzerő növelése is. Ehhez azonban jól felszerelt múzeumok szükségesek, amelyekben biztonságosan kiállíthatják a visszakapott műkincseket, megfelelő klíma és őrzési feltételek megteremtésével. Egy-egy nagyobb városban már láthatunk példát modern kiállító terek létesítésére: érdemes megemlíteni a dakari Musée des Civilisations Noires XXI. századi igényeket kiszolgáló épületét.
A gyarmatosítás során eltulajdonított műkincsek visszaszolgáltatása több mozgalom, de még a Marvel világ érdeklődését is felkeltette, kapásból eszünkbe juthat a Fekete Párduc. Ugyan a téma megosztó, azért abban megállapodhatunk, hogy a cikkünk elején elképzelt utazásról gazdagabban térhetnénk haza, ha a több száz éves maszkokat, szobrokat, uralkodói díszeket, vallási tárgyakat a saját közegükben csodálhatnánk meg.
Képek: Molnár Éva Patricia